Hajléktalanság

A hajléktalanság hátterében általában nem kifejezetten egy ok, hanem összetett társadalmi problémák húzódnak meg.
A hajléktalanná válás egyéni okai között az esetek kétharmad részében a kapcsolati konfliktusok állnak: válás, élettársi kapcsolatok felbontása, szülőkkel való összeveszés, családból való kisemmizés, menekülés a családon belüli erőszak elől. Ehhez gyakran problémaként társul a függőséget kiváltó anyagok használata, a fizikális és mentális egészség romlása, valamint a bűnözés.
Sok esetben az állami intézetekből – állami nevelésből, pszichiátriai intézetből, kórházból, börtönből, szociális otthonból – kikerülőknek sem sikerül visszailleszkedni a társadalomba, így ők szintén a hajléktalanok számát növelik.
A jelenlegi gazdasági válságnak köszönhetően rohamosan növekszik a gazdasági okokból bekövetkező hajléktalanság aránya is, amelyek munkanélküliségre, eladósodásra, illetve tartós szegénységre, vagy a lakáshoz jutás nehézségeire vezethetőek vissza.
A hajléktalanság mára már nem csak a fővárosi jelenség, mi több, a fedél nélkül élők többsége vidéken él.
A felmérések eredményei alapján a hajléktan emberek átlagos életkora 25-44 év között mozog, meghatározó részük férfi, azonban a nők aránya az elmúlt 10 év alatt fokozatosan 10-12%-ról 20-25%-ra nőtt. Emellett az is kiderült a megkérdezésekből, hogy a hajléktalan férfiak egyötöde, a nőknek pedig zöme élettársi vagy házastársi kapcsolatban él.
Végzettségüket tekintve a hajlék nélkül élők nem maradnak le az átlagnépességtől, zömük szaktudása azonban elavult. A fiatalok iskolázottsági mutatói sajnos az átlagnál rosszabbak, közel 50% a 8 általánost végzettek aránya és 8-10%-uk nem fejezte be az általános iskolát. A fiatalok nem csak aluliskolázottak, de sokan közöttük kényszerszakmával rendelkeznek és soha nem is dolgoztak szakmájukban, vagy nem akarnak többé ott dolgozni.
A hajléktalanok 27%-a dolgozik rendszeresen, s viszonylag elenyésző azok aránya (9%), akiknek nincs munkájuk és ezen képesek lennének, de nem szeretnének változtatni.
A hajléktalanság bekövetkezésében központi tényező a lakástalanság, amely alapvetően a társadalom elszegényedésének egyenes következménye. A rendszerváltás óta lezajlott lakásprivatizáció következtében megszűntek az „olcsó” állami és önkormányzati bérlakások, albérletek, munkásszállók. Mivel napjainkban csak piaci áron lehet lakáshoz jutni, sokan nem rendelkeznek kellő jövedelemmel, hogy megfelelő és megfizethető lakásban éljenek.
A központi költségvetés hiánya jelentősen emelkedett az elmúlt években, amely a hajléktalanokat hátrányosan érintő intézkedéseket vont maga után. A kormány a GDP 1,2-1,5%-át költi lakástámogatásokra, illetve lakásügyi kiadásokra, ez az arány azonban a többi EU-tagországban 1,5-2,0% között mozog. Fontos kiemelni, hogy hazánkban alapvetően a lakástulajdonhoz való jutást támogatják, s a többi országgal szemben nem vesznek figyelembe sem szociális, sem jövedelmi szempontokat.
Bíztató jelnek számít, hogy az elmúlt időszakban egy olyan szemléletváltás vette kezdetét, amely a hajléktalanságot már nem kilátástalan helyzetként kezeli, hanem egy olyan egyéni és társadalmi helyzetnek, melyből még van lehetséges kiút, visszaút a hajlékkal rendelkezők társadalmába. Elindultak olyan lakhatási programok, amelyek túlmutatnak az eddigi intézményközpontú hajléktalansegítésen. Korábban mind a finanszírozás, mind pedig a szabályozás arra összpontosult, hogy olyan intézmények jöjjenek létre, ahol a hajlék nélküli emberek ideiglenesen lakhatnak, alhatnak. Az utcán élő és ott is maradó emberek számára különböző szociális segítő szolgáltatások alakultak ki. A támogatott lakhatási programok a hosszú távú visszailleszkedés lehetőségét nyújtják, jelentősen átformálva mind a szociális szakemberek, mind pedig a hajléktalan emberek motivációit, reményeit.
Megváltozott a hajléktalan emberek munkaerő-piaci reintegrációjára irányuló erőfeszítések mozgástere is, érdemi erőfeszítések kezdődtek a munkaerőpiacról kikerült emberek minél hamarabbi aktivizálására és visszajuttatására a munka világába.

Utcai szociális munka elméleti megközelítése

Az utcai szociális munkának ma Magyarországon nincs leíró elmélete, és hiányzik a szakma által elfogadott fogalmi és tartalmi meghatározása. A munka gyakorlati megvalósítása sokszínű, aminek okai a klienscsoportok különbözőségében, az utcai szociális munka terepeiben, a munka elkezdésének indokaiban, a munkaterületen dolgozók összetételében keresendők.
Az utcai szociális munkát végző személy, amikor munkájának tapasztalatai alapján megfogalmazza azokat a szükségleteket, amelyek hiányzó szolgáltatásokhoz kapcsolhatók, és ezt közvetíti a hatalom felé, lépéseket tesz a természetes támogató rendszerre már nem számíthatnak, s akiknél az utcai élet továbbfolytatása idős koruk és/vagy egészségi állapotuk, devianciájuk miatt kockázatos.
Az utcai szociális munka feladata a döntéshozók folyamatos tájékoztatása a munka tapasztalatairól, a kliensek élethelyzetéről, problémáiról.Az utcai szociális munka mint szakmai tevékenység. Az utcai szociális munka területén szükség van szakképzett szociális szakemberekre. Az utca terepén a külső támogatórendszerek hiányát megélő kliensen az képes segíteni, aki ismeri a szociális munka kapcsolatfelvételi és beavatkozási technikáit, módszertanát, jártas az egyéni esetkezelés, a csoportmunka, a közösségi munka, az interjúkészítés technikáiban, ismeri és érti a szociális ellátórendszer működését, jogszabályi vonatkozásait.
Az utcai szociális munka specialitása, hogy az első lépés gyakran az alapvető létszükségletek kielégítése. Az utcai terep kliensei létformájukból adódóan, jövedelem hiányában gyakran éhesek, fáznak, betegek. Gondoljunk bele: hogyan várhatunk el együttműködést attól a klienstől, akinek a fizikai szükségletkielégítés naponta visszatérő gondot jelent? Az utcai szociális munkát végzők egy részénél megfigyelhető, hogy csak az élelem, ruha adományozását vállalják fel. Ettől a kliens még az utcán marad, helyzete nem változik. Az intézményen kívüli terepmunka a tevékenység korlátait is
megmutatja. Az intézményes ellátás keretei közé került kliens elkerülve az utcáról, a szociális munkás kompetenciájából is kikerül. Az élet- és működőképesség helyreállítása az utcai szociális munka és a szakellátások közös feladata.
Összefoglalva: az utcai szociális munkát a szociális munka elméleti alapjainak, eszközrendszerének, módszereinek ismerete nélkül nem lehet professzionálisan végezni. Ameddig az utca terepén dolgozóknak nincsenek meg ezek az ismeretei és képességei, addig nem szakad el a karitatív jellegtől sem a munkát végző személy, sem a munka, amit végez.

Az utcai szociális munka a gyakorlatban

Napjainkban a gyakorlati munkáról alkotott képet alapvetően a következők befolyásolják:
· a munkát végző szolgálat milyen szervezeti, intézményi kereket között jött létre,
illetve tevékenykedik,
· milyen az adott társadalom „társadalompolitikai beállítottsága”,
a szociális ellátások szabályozása hogyan határozza meg az utcai munka helyét az ellátás rendszében.
· milyen általános és helyi problémákra reagálnak az utcai munka eszközeivel,
· milyen az utcai szociális munkát végzők szakmai összetétele, képzettsége.

A szakma fejlődése érdekében nagyon fontos az utcai munkát végzők eredményeinek, tapasztalatainak közzététele, kutatások végzése, hogy ezeken keresztül bizonyíthatóvá váljon az általuk végzett munka szükségessége, a szoros együttműködés az ellátás intézményeivel és a helyi szociálpolitika döntéshozóival. A munka ilyen módon elnyerheti a szakma elismerését. Az utcai munkásnak egyszerre kell ellátásközelinek és kliensközpontúnak lennie. Ha összes energiáját felemészti az intézményekkel folytatott harc, akkor csak egy dolog marad ki a munkából: a kliens.
Az utcai szociális munkás klienseinek professzionális segítségnyújtást,támogatást ad ahhoz, hogy életüket emberi módon élhessék. Tevékenységének célja, hogy a hozzá fordulóval (kliensével) közös segítő munka során a kliens eljusson valamilyen megoldáshoz a problémájában.
· Munkája során elfogadja, és magára nézve kötelezőnek ismeri el a Szociális Munkások Etikai Kódexében foglaltakat;
· fogadja és meghallgatja a hozzá fordulókat – információkat ad;
· tevékenysége során felkutatja az adott város területén és vonzáskörzetében élő, ellátásban nem részesülő, de rászoruló klienseket. Számukra szociális és mentális segítséget nyújt;
· eljár a kliensek érdekében, támogatja őket jogaik érvényesítésében;
· szervezi, működteti, munkájával segíti a helyi utcai szociális munkás szervezetet;
· prevenciós tevékenységet végez;
· kapcsolatot tart, együttműködik a városi hatósági, szociális intézményekkel,
· anyagi és természetbeni erőforrásokat próbál felkutatni, azokat a kliensek érdekében hasznosítja;
· tevékenységéről, a kliensekkel kapcsolatos munkájáról írásos beszámolót készít.
· folyamatos adminisztrációt végez a törvényben előírtaknak megfelelően;
· köteles ellátni mindazon feladatokat, amelyekkel a szervezet, intézmény vezetője a szervezet érdekében megbízza.

Feladatok az utcán

Az utcai munkás egyik fontos feladata a rendszeres terepfelmérés. Ezen munka során feltérképezi azokat a területeket, ahol a kliensek tartózkodhatnak. Így némiképp „természetes”, hogy a hajléktalanok leggyakoribb tartózkodási helyei a pincék, parkok, közterületek, vasútállomások stb., míg a prostituáltak az autópályák mentén és benzinkutak közelében találhatók meg. A rendszeres terepfelmérés során a szociális munkás elkészíti az adott település ún. utcai szociális térképét, amely aztán nagyban segíti munkáját. Ezen térkép ugyanis a település kicsinyített mása, amin meghatározott jelzések tüntetik fel a különböző klienscsoportokat: hajléktalanok, kallódó fiatalok, prostituáltak,drogosok, szegények stb. Ennek segítségével könnyebben tud tájékozódni az adott terület szociális helyzetéről, jobban átlátja, hol milyen ellátásra,támogatásra van szükség.
A terepfelmérést követi a kapcsolatfelvételt. Ezt a rendszeres, terepen tett látogatások megkönnyíthetik a szociális munkás számára mert a folyamatos jelenléttel elfogadottá, megszokottá válik a kliensek részéről.Ilyenkor készülhet el az első életút-interjú.
Ez azért hasznos, mert a hosszú távú esetkezelést segíti. A kliens élettörténetének ismerete közelebb vihet ahhoz, hogy problémáit átfogóbban lássuk: információkat szerezhetünk saját maga és környezete erőforrásairól, amelyeket a problémakezelés fázisában jól hasznosíthatunk. Emellett az interjú során gyakran kiderül, mi az a legfőbb probléma, amelyben a kliens támogatásra szorul.Az utcán zajlanak a különböző szervezett osztások és prevenciós programok.
Ezek szervezése és kivitelezése szintén az utcai munkás feladata. Leginkább ünnepek alkalmával kerül sor hideg élelem, valamint meleg ruha, takaró osztására az utcán tartózkodó hajléktalan és szegény embereknek.
Az autonómia dilemmája: A klienst a segítőnek önálló egészként kell kezelnie. Ez a dilemma különösen jól megfigyelhető az utcai szociális munkában, mivel a munka során a kliensek bizonyos függőségi helyzetbe kerülnek a segítőtől. A függőségi helyzetet meg kell szüntetni, és nem szabad a kliens autonómiáját megsérteni.
Az érdemesség és érdemtelenség dilemmája: Ez igen fontos kérdés mindkét részről nézve. Megítélésünk szerint ennek a dilemmának nem szabad megjelennie ezen a munkaterületen, mivel az utcai munka éppen azért alakult,hogy a társadalmi normák szempontjából "nem megfelelően működő"egyénekkel foglalkozzon.